Talán legfontosabb kártétele azonban szubklinikai, nevezetesen az immunszupresszió, amely sok más (fertőző) betegség megjelenését elősegíti az érintett állatokban.

A vírus terjesztésében meghatározó szerepet játszanak aperzisztens vírushordozó (PI) egyedek, amelyek a vemhesség 120. napját megelőző magzati BVDV fertőzés útján keletkeznek.

Ezek a borjak általában fejlődésben elmaradott, csökött, de specifikus tüneteket nem mutató néha szonban teljesen „normális” fejlődésű vírusgyárak, amelyek egész életük során folyamatosan üritik a BVDV-t kb. 100-szor nagyobb mennyiségben mint a primeren fertőződött, átmeneti virémiás állatok (lásd táblázat).

Ennek oka, hogy a PI állatok immunrendszere a BVDV-t „sajátjának” ismeri fel, ezért nem reagál rá, pl. nem termel ellenanyagot.

A PI állatok egy kisebb része azonban felülfertőződhet eltérő antigén szerkezetű BVD vírussal, ami immunválaszt (ellenanyag termelést) válthat ki.

A PI állatok gyakorisága állományon szinten általában 0 – 2 %, (kivételesen ≥5 %). A PI állatok kb. 80 % -a 24 hónapos kora előtt interkurrensbetegségben(főleg az immunszupresszió következtében) elhullik vagy selejtezésre kerül. Azonbankb. 20 százaléknak esélye van arra, hogy a tejelő tehénállományba is bekerüljön. Az az egyed amely perzisztensként megéri azt, hogy a tehénállományba bekerül, szükségszerűen perzisztens borjútellik.

A BVDV elleni védekezés sarokpontja a PI állatok felderítése, eltávolítása és újabb PI állat születésének (vagy behurcolásának) megakadályozása. A PI egyed gyakorlatilag bármely testváladékából és szövetéből kimutatható a BVDV antigén. Leggyakoribb vizsgálati anyag erre a célra a könnyen gyűjthető teljes vérből nyert szérum. Négy hetesnél fiatalabb borjak esetén a fülporc javasolható mint vizsgálati anyag. Célszerűbb azonban megvárni a 4 hetes életkort és szérumból végeztetni a vírus kimutatását.

A betegség megelőzésére hatékony vakcinák állnak rendelkezésre, amelyek megfelelő program szerint alkalmasak a magzati fertőződés kivédésére, de használatuk csak a PI egyedek selejtezésével együtt ad megfelelő BVD prevenciót.

Vizsgálati programok.

1. A telep BVD státuszának megállapítása – quick scan módszer
2. Teljes állományszűrés egy időben
3. Gazdaságos állományszűrés

BVDV VIZSGÁLAT

Perzisztens vírushordozó egyedek korai kiszűrése
Gazdaságos állományfelmérés

A fülporc minta vizsgálatát valójában a föccstejjel felvett anyai ellenanyagok szérum neutralizáló hatásának kivédésére fejlesztették ki. E fals negatív vírus kimutatási eredmény (alacsony) kockázata legfeljebb az élet első 1-2 hetében áll fent. Ugyanakkor a fülporcminta előkészítés laboratóriumi szempontból összetettebb folyamat és az előkészített fülporc minta tovább nem tárolható, így pozitív poolozott minták esetében egyedi vizsgálathoz már újabb mintagyűjtés szükséges. PI borjú azonosítása esetén az anya egyedi vizsgálata is elengedhetetlen.

Vajon minden BVDV fertőzött álományban jelen van Pi egyed? Korántsem. Első feladatunk meghatározni, hogy mekkora az esélye a PI egyedek jelenlétének.

Ehhez kiválóan alkalmas 10 minta vizsgálata BVDV ellenanyag kimitatásra 8-12 hónapos életkorú, BVDV ellen nem vakcinázott növendékekből. Ebben az életkorban már anyai ellenanyagok jellemzően nem mutathatók ki. Ha nincs PI állat az állományban, a BVDV fertőzöttség egyáltalán nem vagy csak igen lassan terjed, tehát ez a növendék korosztály nagy eséllyel még nem fertőződött. Ha (még) nem vakcináztak nincs zavaró tényező az ellenanyag tesztben.

Ha 10 minta ellenanyag vizsgálata minden esetben negatív eredményre vezet, nagy eséllyel nincs PI a növendék állományban. Ha 1 vagy 2 pozitív mintánk van, célszerű a tesztet újabb 10 növendék állaton megismételni, és ha összesen 20 egyedből csak 1 vagy 2 pozitív, még mindig jók az esééyeink. Ha a 10 mintából 2-nél több ellenanyag pozitív, akkor nagy az esély PI állat jelenlétére.

Mi a teendő ekkor?

A leghelyesebb a teljes állomány azonnali, egyedi szűrése és a megtalált PI állatok selejtezése. Ez azonban kétségkívül rövid idő alatt nagy munkát és magas költséget jelent.

Van-e költséghatékonyabb megoldás?

IGEN van, bár ez hosszabb ideig tart. A telep elhatározása, és anyagi lehetősége határozza meg, hogy az egyedi vizsgálatok megkezdésekora borjak és
a növendékek mekkora körét tudja és akarja egy menetben megvizsgáltatni.

A minimális javaslat a telepen jelenlevő 1-6 hónapos korosztály vizsgálata. Ettől kezdve havonkénti gyakorisággal egyedileg kell vizsgáltatni mindig az adott hónapban 1 hónapos kort betöltött borjakat egészen addig, amíg a vizsgálatban először részt vett egyedek megellenek. Ha tehát az első vizsgálatba idősebb növendékeket (pl.: 6-12 hónapos korig) is be tudunk vonni, akkor azzal a teljes állomány felmérés időtartamát rövidítjük.

1 hónapos kor fölött már lehetséges a szérum minta antigén vizsgálata.

Ha Pi borjút találunk, azt egyrészt minél hamarabb el kell távolítani az állományból, másrészt az anyját is meg kell viszgálni, hogy nem perzisztens vírushordozó-e.

Ezzel a módszerrel:

• megtudhatja, hogy van-e perzisztens vírushordozó egyed az állományában.
• ha van, az első növendék vizsgálat korcsoportjától függően, 1,5-3 év alatt megszadulhat az összes PI állattól.
• havonta tervezhető, egyenletes, alacsony befektetéssel teheti BVDV mentessé az állományát

Ne feledje a BVDV fertőzöttség következményeit:

• immunszupresszió – megnövekedett fogékonyság minden egyébb fertőző betgségekre
• magasabb borjú (növendék) elhullás
• magasabb gyógykezelési költségek
• több antibiotikum felhasználás
• szaporodásbiológiai zavarok – rosszabb fogamzás, vetélés, fejlődési rendellenesség
• tejhozam csökkenés
• magasabb selejtezés

A teszteket

AKKREDITÁLT
LABORATÓRIUMI
PCR, ellenanyag, illetve antigén ELISA vizsgálattal végezzük.

EGYSZERŰ MINTAKEZELÉS!

MEGBÍZHATÓ EREDMÉNY!

KÖNNYŰ MINTAVÉTEL!

A mintákat a telepről elszállítjuk cégünk saját autójával vagy szerződött futárszolgálatunkkal.
A teszteket havonta egy alkalommal az adott hónapban 1 hónapos kort betöltött borjakon kell elvégezni, így kb. egy év alatt a borjakon keresztül a tehenek is ellenőrizhetők.

Amit tudni akarsz a BVD-ről…

Válaszok gyakori kérdésekre és állításokra

A jól ismert Woody Allen film (Amit tudni akarsz a szexről, de sohasem merted megkérdezni) címének kis átértelmezésével ebben az írásban azokra a kérdésekre, megjegyzésekre, állításokra próbálunk válaszolni, amelyeket tehenészetekben dolgozó szakemberekkel – állattenyésztőkkel és állatorvosokkal – beszélgetve leggyakrabban hallunk a szarvasmarhák vírusos hasmenésével (BVDV) kapcsolatban.

1. Nálunk biztos nincs BVDV, mert évtizedek óta zárt az állomány, nem vásárolunk állatot.

Az élő állat behozatal kétségkívül a BVDV fertőződés legnagyobb kockázata, ugyanakkor korántsem az egyetlen. Lehetséges, hogy az állományban már a kialakításakor voltak BVDV fertőzött egyedek, azon kívül spermával (fedeztetésre használt bika), vagy bármilyen borjúszérumot tartalmazó anyaggal könnyen behurcolható a BVDV, ha ezek nem rendszeresen és megbízhatóan ellenőrzött forrásból származnak. Fontos tudni, hogy a mesterséges termékenyítéshez spermát termelő bikák BVDV mentessége jogszabályi követelmény és ezt a sperma gyártók garantálják is. Nem zárhatjuk ki az ember, illetve ragályfogó tárgyak közvetítette fertőzés lehetőségét sem. A BVD vírus közeli rokona a klasszikus sertéspestis vírusának (SP), vagyis jó, ha arra gondolunk, hogy amivel az SP átvihető, átvihető a BVDV is. Magyarországon a nagy létszámú szarvasmarha állományok kb. 60-65%-a fertőzött BVDV-vel, tehát megfelelő laboratóriumi vizsgálatok hiányában nem állíthatja magáról egy telep, hogy ott biztosan nincs BVDV.

2. Nálunk biztos van BVDV mert gyakori a borjú hasmenés.

A BVD vírust valóban hasmenéses állatokból mutatták ki először az 50-es években az USAban, marhahizlaló telepeken (feedlot farm), ez az állítás többnyire mégsem tekinthető megalapozottnak. Egyfelől a BVD vírus okozta megbetegedés klinikailag is több formában nyilvánulhat meg és ezek közül az orrfolyás,
köhögés, légzőszervi tünetek pl. sokkal gyakoribbak a hasmenésnél. Ráadásul az esetek nagyobb részében a fertőződés nem is jár látható tünetekkel, hanem a vírus fehérvérsejt károsító hatása miatt „csak” a fehérvérsejt szám csökkenését (leukopenia) és ezáltal az immunrendszer átmeneti gyengébb reakcióképességét (immunszupresszió) okozza (lásd 1. ábra). Ez a láthatatlan betegség a BVD vírus legnagyobb kártétele. Másfelől a borjúhasmenés összetett oktanú betegség, amelyben sok fertőző és nem fertőző ok szerepet játszhat és ezek között a BVD vírus alárendelt jelentőségű. BVDV következtében járványos hasmenés jellemzően csak nagy állatforgalmat lebonyolító állományok esetében fordul elő. Tehát BVDV-ről először az immunszupresszió, a légzőszervi betegség és a szaporodásbiológiai zavarok jussanak eszünkbe, esetleg azután a hasmenés.

3. Nálunk nem probléma a BVDV mert régóta vakcinázunk. Vizsgálatokat ezért nem végeztetünk.

Önmagában a vakcinázás nem jelent teljes és biztos megoldást a BVDV elleni védekezésre. Nagyon gyakran találkozunk azzal, hogy a BVDV-t borjúkori (főleg hasmenéses) megbetegedésnek tekintik és ezért röviddel ellés előtt vakcinázzák az anyákat a föcstej magasabb ellenanyag szintjének elérése, s ezzel a borjú védelme miatt. Ez a gyakorlatban átlagosan 1 év és 2 hónap (!) gyakorisággal (két ellés közti idő 420-430 nap), de a tehenek egy részénél még ritkábban adott vakcinát jelent. Jelen tudásunk szerint a BVDV elleni vakcinázás legfontosabb célja a magzat megvédése, főleg a vemhesség első 4 hónapjában. Ezen túlmenően perzisztens vírushordozó (PI, lásd később) egyedek jelen lehettek az állományban a vakcinázási program életbe léptetése előtt is, illetve a fentebb vázolt (ellések előtt egyszeri) vakcinázási program nem is akadályozza meg a PI egyedek keletkezését. A létező PI állatokra (vírus ürítésükre) a vakcinázás semmilyen hatást nem gyakorol. A hatékony BVDV elleni védekezési program kulcsa a PI állatok megkeresése és eltávolítása, ha vannak ilyenek az állományban.

4. Minek ezzel a BVDV-vel foglalkozni? Tejelő tehenészetekben a produkciós betegségek a meghatározó jelentőségűek.

A nagy tejtermeléssel összefüggő (produkciós) betegségek, mint pl. a mastitis, szaporodásbiológiai zavarok, anyagforgalmi betegségek kétséget kizáróan a legnagyobb gazdasági kárt okozó betegségek a tehenészetekben. Ugyanakkor, Szabára és Ózsvári hazai vizsgálatai szerint a BVDV-vel összefüggésbe hozható betegségek 2012-es árakon számolva évente mintegy 1,25 milliárd forint veszteséget okoznak a szarvasmarha ágazatnak. Az endémiás fertőzöttség a teljes tehén állományra vonatkoztatva (!) tehenenként, átlagosan 3 800 forint kárt jelent évente, ez egy 1000 tehenes gazdaságban 3,8 millió forint. Talán nem tűnik túl soknak, de egy éves veszteség bőven fedezi az állomány perzisztens vírushordozókra (PI) történő teljes szűrésének költségét. Sokkal rosszabb a helyzet, ha a telep akut járványkitöréssel szembesül: az emiatt elszenvedett veszteség átlagosan 46,5 millió forint egy 1000 tehenes gazdaságban. Megfelelő védekezési program hiányában pedig középtávon (kb. 10 év) meglehetősen nagy az esélye egy akut járvány fellobbanásnak is. Nem árt figyelembe venni azt sem, hogy a „szaporodásbiológiai zavarok” címszó alatt összefoglalt veszteségekben jelentős szerepe lehet a BVDVnek is.

5. Milyen szaporodásbiológiai hatásai vannak a BVDV-nek?

A BVDV összetett negatív hatást gyakorol a szaporodásbiológiai teljesítményre, jórészt attól függően, hogy melyik vemhességi stádiumban, illetve termékenyítés körül fertőződik az anyaállat, ezt a 2. ábrán foglaltuk össze. Látható jelei: termékenyítési index növekedése, szervízperiódus meghosszabbodása, vetélési arány növekedése, fejlődési rendellenességek (kisagy, szem, szőrzet) gyakoribbá válása. Jelentőségében messze kiemelkedik a perzisztens vírushordozó (PI) borjak születése, amely a vemhesség 40 és 120. napja közötti BVDV fertőződés következménye lehet. A PI borjak (illetve felnőve a PI tehenek) kiemelkedően fontos fertőzés közvetítők, mert élethosszig folyamatosan ürítik a vírust, ráadásul 100-1000-szeres mennyiségben az átmeneti virémiás állatokhoz képest. Egy PI állat orrváladékának minden milliliterével 10 millió – 1 milliárd BVD vírus ürül.

6. Felismerhető-e a perzisztens vírushordozó állat? Hogyan lelhető fel?

A PI állat fejlődésbeli elmaradása, gyakoribb megbetegedése miatt esetenként gyanítható, de csupán ilyen alapon korántsem azonosítható. Előfordulhat teljesen tünetmentes, látszólag egészséges PI egyed is. A PI állatok többsége kétéves kor előtt kikerül az állományból: vagy elhullik, vagy nem felel meg a tenyésztésbe vételi követelményeknek és ezért selejtezik. Jól ismert azonban a „szükséghelyzet” amikor ilyenolyan okok miatt minden üszőt megkísérelnek
tenyésztésbe venni (hátha 2-3 évesen maj vemhesül), ami kiváló lehetőséget teremt egy PI üszőnek is arra, hogy minden vemhessége után újabb PI borjúval „ajándékozza meg” a telepet. A PI tehén minden borja ugyanis szükségképpen PI. A PI állatok azonosítása, kiszűrése csak egyedi víruskimutatás (antigén ELISA vagy PCR) alapján lehetséges. A BVD vírus a PI állat gyakorlatilag minden testváladékában, szövetében és a vérszérumában is jelen van. Rutin diagnosztikában leginkább a vérszérum, a tej, fülporc, ritkábban alvadásgátolt vérből kinyert fehérvérsejt szuszpenzió használatos.

7. Hogyan lehet egy állomány BVDV státuszát egyszerűen, költség hatékonyan meghatározni?

Az állományok BVDV szempontjából három fő kategóriába sorolhatóak:

1. BVDV fertőzött és PI egyeddel terhelt állomány – vírushordozó
2. BVDV fertőzött, de PI egyeddel nem terhelt állomány – vírushordozótól mentes
3. BVDV fertőzöttség nincs és vakcinázás sincs – BVDV mentes
Az ún. gyors állományszűrés (QuickScan) egyszerű, gyors és költség hatékony módszer annak meghatározására, hogy egy állomány a fentiek közül melyik kategóriába tartozik. Az állomány létszám függvényében 3-10 tanktej mintát vizsgálunk PCR-rel BVD vírusra és ELISA-val BVDV ellenanyagra, valamint 10 vér (szérum) mintát vizsgálunk egyedileg, ellenanyag ELISA-val 8-12 hónapos még nem vakcinázott növendék állatokból. Ha a 10 növendék vérmintából 3 vagy több ellenanyag pozitív, az állományban biztosan van PI egyed, legalábbis a növendékek között. Ilyen esetekben a tanktej ellenanyag vizsgálata is biztosan pozitív eredményt ad (már növendék korban átfertőződtek a tejelő tehenek). Ha a tanktej PCR reakciója is pozitív, akkor a tehenek között is van PI. Ezekben az esetekben az állomány az 1. kategóriába tartozik. Ha csak a tanktej ellenanyag vizsgálata ad pozitív eredményt, akkor az állomány a 2. kategóriába tartozik. Ha minden fenti vizsgálat eredménye negatív, akkor akár mentes is lehet az állomány, de ennek kimondásához a gyors állomány szűrésnél jóval nagyobb számú minta és kiterjedtebb vizsgálatok szükségesek. Tehát a gyors állományszűrés azoknak jelent segítséget, akik nem ismerik az állományuk BVDV státuszát, vagy tudják ugyan, hogy fertőzött, de nem biztosak benne, hogy van-e PI egyed az állományban.

8. Mi a teendő, ha az állományban PI egyed van? Minden BVDV fertőzött állományban van ilyen?

A PI egyedeket meg kell keresni és el kell távolítani az állományból. Ez korántsem egyszerű feladat, részint, mert a PI állatok csak vírus kimutatással azonosíthatóak, részint, mert gyakoriságuk egy állományban csak kivételesen haladja meg az 5%-ot, többnyire 1-3%. Más szavakkal, a legtöbb terhelt állományban csupán 1-2 PI egyed található és ezeket kell megkeresni az összes többi állat között. Korántsem minden BVDV fertőzött állományban van PI egyed. Szabára és mtsai (Acta Vet. Hung. 2016. 64. 263-272.) vizsgálatai szerint évenkénti átlagban az állományok 12,4%-ban fordul elő legalább egy PI egyed és 33% valószínűséggel születik új PI egyed egy BVDV fertőzött, de PItől (még) mentes állományban. Ugyanakkor szerológiai vizsgálattal az állományok 65%-a BVDV fertőzött. Tehát reális veszély a BVDV terjedése PI egyedek hiányában is.

Összegzésül elmondható, hogy a nagy gazdasági kárt okozó fertőző betegségek esetében a hosszú távú stratégiai cél a mentesítés szokott lenni, amennyiben erre a technikai feltételek adottak, vagy időközben megteremtődnek. A BVDV mentesítés számos európai országban már hivatalos (állategészségügyi igazgatási) cél és vagy igen előrehaladott állapotban van (pl. Skandináv országok, Svájc) vagy középtávon (kb. 5 év) reálisan elérhető (pl. Németország, Írország). Ha a magyar szarvasmarha tenyésztés is ezt az utat akarja járni, ahhoz első lépés a perzisztens vírushordozók eliminálása és újabbak születésének megakadályozása.

Dr. Földi József kutató állatorvos,
Euvet Bt.; Branduse László ügyvezető, Eurofins
Vetcontrol Kft

2. kép
BVD vírus fertőződés lehetséges következményei vemhes tehenekben vagy üszőkben